Ma már szinte minden valamirevaló kutyás tudja, hogy manapság menő churpit adni a kutyádnak. Sokáig rágható, egészséges és nem utolsó sorban laktózmentes. Itthon kutyasajtnak hívják. Azonban ha rászánt úgy két tucat órát egy himalájai repülőútra és ott sajtoznál hamar rájössz, hogy miért is olyan a jakból készült sajt ,amilyen. 

Ha most arra kérlek, hogy idézd fel a legkeményebb sajtemléked (és itt a kemény a szó fizikai értelmében, nem pedig a lelkileg megterhelőt jelenti, mint amikor Marika néni még mindig az akciós trappistát veszi) valószínűleg először a egy parmezános élmény ugrik be. De azért még ez is simán megrágható. Ezzel szemben a chhurpi elfogyasztása kihívás lehet azok számára, akik nem szoktak hozzá, és még edzetlenebb az állkapcsuk, ugyanis a sajt egyetlen kockáját akár egy óráig is rágcsálni lehet, sőt megvan az a tulajdonsága is, hogy minél tovább rágják, annál rágósabb lesz.

A chhurpi, a Kelet-Himalája hegyvidékén élő pásztorok által készített, fehérjében gazdag sajt, füstös ízű és kemény állagú, amely fokozatosan rágósabb lesz, minél tovább rágcsál. A chauri – egy hím jak és egy nőstény tehén keresztezése – tejéből készül, és Kelet-India, valamint Nepál és Bhután nagy részének kedvenc falatja. Az emberek gyakran órákon át rágják apró kockáit, mint egy kőkemény rágógumit, amely az idő és a nyál hatására lassan megpuhul. A szilárd snack egyedülállóan kemény állaga a magaslati éghajlat és a Himalája zord életmódjának következménye.

A világ tetején élve, korlátozott kereskedelmi lehetőségekkel és termőfölddel, az állattenyésztés évszázadok óta számos himalájai közösség alappillére. Mukta Singh Lama Tamang, a kathmandui Tribhuvan Egyetem antropológusa szerint a tejtermékek a történelem során a himalájai kultúra és megélhetés elválaszthatatlan részét képezték. A helyiek elmondása szerint a chhurpi-t több ezer évvel ezelőtt találták ki abból a célból, hogy valami produktívat csináljanak az extra tejből, amelyet már nem lehet fogyasztani vagy eladni.

A chhurpi egyik egyedi tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a nedvességtartalma. Ettől válik nagyon keménnyé, de segít abban is, hogy a sajt 6-12 hónapig erjesztve, szárítva és állatbőrben megfelelően tárolva hónapokig, sőt évekig ehető maradjon. A távoli Himalája felföldeken ez különösen kívánatossá tette a chhurpit, mivel a jakpásztorok támaszkodhattak rá a hosszú utak során, valamint szállíthatták és piacokon értékesíthették. Mivel mind az erjesztés, mind a kiszárítás meghosszabbítja az élelmiszer eltarthatóságát, a chhurpi különösen jól használható nagy magasságokban, ahol kevés a friss készlet és más fehérjedús élelmiszerek. A puha chhurpit, mielőtt füstölnék és szárítanák, gyakran használják currykben, levesekben és savanyúságban uborkával és retekkel együtt, míg a kemény fajtát önmagában rágják rágcsálnivalóként.

Van egy különleges fajta fű, amely csak ezen a (3500-4000 méteres) magasságban nő, úgynevezett buggi. "A chaurik nem fogynak le télen, amikor buggit esznek. És sűrűbb tejet termelnek, aminek jobb az íze, ha itt legelnek.

A chhurpi nem csak bio, amelyet a magashegyi vidékeken kizárólag gyógynövényeken és füvön legelésző chauri legkiválóbb tejéből állítanak elő, hanem nagyon alacsony zsírtartalma és magas fehérjeértéke miatt egészséges és tápláló is. És nincs szükség semmilyen tartósítószerre vagy adalékanyagra, ha az ősi, évszázadok óta tökéletesített elkészítési módot követik. 

A tejszín eltávolítása után a fölözött tejet alaposan felforraljuk, és összekeverjük az előzőleg aludttejből származó savóval és más savas anyagokkal, mint a mész vagy a citromsav. A sajtos alvadék szinte azonnal képződik, megalvad, és elválik a tiszta savófolyadéktól. A szilárd masszát leszűrik és pamut- vagy jutazsákokba gyűjtik, a tömböket pedig nagy kövek vagy más nehéz súlyok alatt 24 órán keresztül verik és préselik össze, hogy eltávolítsák a felesleges vizet. Ezeket a szilárd sajttömböket néhány napig hagyják erjedni, majd téglalap alakú tömbökké vágják, amelyeket árnyékban szárítanak, és konyhai tűzön füstölnek, így a chhurpi jellegzetes ízét és állagát adja. A megfelelően szárított chhurpi akár 20 évig is ehető marad anélkül, hogy megpenészedne.